Néhány gondolat a hajlékonyságról
hajlékonyság = lehetőség, szabadság
Előfordulhat, hogy hajlékonyság szó hallatán az olvasó lelki szemei előtt egy balett-táncosnő, egy cirkuszi mutatványos vagy egy jógi képe jelenik meg, pedig egyáltalán nem az ilyenfajta extrémitásról, hanem a hétköznapokhoz szükséges hajlékonyságról van szó. Igazság szerint nincs két egyformán hajlékony ember, az egyiknek kicsit jobban mozog a válla, a másiknak mobilabb a csípője. Egy csecsemő –aki a szájába veszi a lábát- összességében hajlékonyabb, mint egy őszülő halántékú ember. A nők általában hajlékonyabbak, mint a férfiak… és a sort folytathatnánk. A hajlékonyság relatív; lehet egy általános jelenség, ami alatt azt értjük, hogy a szövetek (izom, ín kötőszövet, bőr) megfelelően rugalmasak a testben, de vonatkoztathatjuk testtájakra, vagy ízületekre is. Hajlékonyságunk életünk során változik; ha elhanyagoljuk, akkor idővel törvényszerű, hogy romlik; de ha karban tartjuk, akkor bármilyen életkorban fejleszthető is.
A lényeg valójában az, hogy a velünk született, ízületi mozgástartományt, meg kell őriznünk ahhoz, hogy hajlékonynak számítsunk és egészségesek maradjunk.
Néhány példa a hétköznapi hajlékonyságra:
• Hajlékony az, aki a strandon le tud ülni/feküdni a földre terített pokrócra, és fel is tud kelni onnan mindenféle kapaszkodás nélkül
• Hajlékony az a fiatal anyuka, aki óvodás gyermeke mellett hosszasan térdel a homokozóban az önfeledt közös játék közben
• Hajlékony az a diák, aki tanórájára sietve kettesével veszi a fokokat a lépcsőn
• Hajlékony az, aki állva, nyújtott térddel könnyedén beköti a cipőfűzőjét
• Hajlékony az a háziasszony, aki le tud guggolni, hogy kivegyen egy edényt a konyhaszekrény alsó polcáról
• Hajlékony az a családfő, aki egyik lábbal a létra fokán, a másikkal az ablakpárkányon felszereli a függönyt a helyére
• Hajlékony az az anyóka, aki a kiskertben földig hajolva gyomlál a veteményesben
• Hajlékony az a sofőr, aki nem csak a tükröket és a tolatóradart használja, hanem parkolás közben automatikusan az anyósülés fejtámlájába kapaszkodva hátra csavarodik, és kinéz a hátsó ablakon
Ha a fent leírt példákban valaki magára ismer, akkor bizonyára hajlékony. Ha viszont az ilyen hétköznapi életben nélkülözhetetlen mozdulatok nehézkessé, vagy kivitelezhetetlenné válnak, akkor észre kell vennünk, hogy a hajlékonyságunk csorbát szenvedett, és gondoskodnunk kell a visszanyeréséről!
Mi történhet velünk, ha elveszítjük hajlékonyságunkat?
A hajlékonyságunk megvéd minket a sérülésektől. „Ami hajlik, az nem törik”, tartja a mondás. A kisgyermekek sokszor elesnek, mégsem törik össze magukat okvetlenül, mert szöveteik kellően rugalmasak.
A hajlékonyság szerepe a sportban:
Ha hajlékonyság a sérülés-megelőzésen túl számos előnnyel jár a sportolók számára is. Gondoljunk bele, hogy egyes sportágakban az erőn és a gyorsaságon kívül micsoda hajlékonyágra van szükség. Néhány példa erre:
• Gátfutás: a gát átlépéséhez kiváló csípő-mobilitás szükséges
• Vízilabda: a dobómozgáshoz elengedhetetlen a vállízület hajlékonysága és a hajlékony gerinc-csavarodása
• Súlyemelés: A versenyzők guggolásban veszik a súlyt a kezükbe, ami a boka, a térd, és a csípő hajlékonyságának a feltétele