A Scheuermann kórról

A Scheuermann-kór jellemzői

A Scheuermann-kór (a gerinc juvenilis osteocondrosisa) egy serdülőkori gerincbetegség. A lakosság mintegy 10%-át érinti, fiúkat és lányokat egyformán. A kórfolyamatot először Holger Werfel Scheuermann, dán sebész írta le 1920-ban, és elkülönítette a hanyag testtartástól.

Oldalról nézve az egészséges gerinc kettős S alakú görbületet mutat. Ez négy szakaszból tevődik össze: legalul, a keresztcsontnál domború (kyphosis), az ágyéki szakaszon homorú (lordosis), a háti szakaszon újra domború, és a nyaki szakaszon ismét homorú. Ennek a kettős S-nek köszönheti gerincünk a rugalmasságát.

Scheuermann-kór esetében a gerinc oldal irányú (más néven: nyílirányú, vagy szagittális) harmonikus görbületrendszere megbomlik, és a megbetegedett szakaszon mozgásbeszűkülés jelentkezik. Ezt a csigolyákban bekövetkező szerkezeti elváltozások okozzák. A kór kialakulásának pontos mechanizmusa máig tisztázatlan. Feltételezhető komplex eredete, melyben genetikai és környezeti faktorok egyaránt részt vesznek.

A Scheuermann-típusai

A Scheuermann-kórnak három nagy csoportját különíthetjük el aszerint, hogy a gerinc mely szakaszán találhatóak a megbetegedett csigolyák.

1. Háti (vagy dorsalis) típus. Ha a háti csigolyák érintettek. Ilyenkor jellemzően fokozódik a háti kyphosis (ez a tipikus és látványos „púpos” hát). Gyakran kíséri ezt a fokozott ágyéki lordosis (a gerinc ezen a szakaszon igyekszik kompenzálni a kiesett mozgást), ami a túlterhelt izmok miatt az ilyen eseteknél jelentkező derékfájdalmak okozója.
2. Dorsolumbalis típus. Ha háti és az ágyéki gerinc átmenetében (dorsolumbalisan) van a probléma, akkor a gerinc gyakran kiegyenesedik.
3. Ágyéki (vagy lumbalis) típus. Az ágyéki típusnál az ágyéki lordosis lecsökken, vagy eltűnik. Súlyosabb esetben előfordulhat az is, hogy a normál görbületek „felcserélődnek”, és az ágyéki szakasz kifejezetten domború lesz, miközben a hát szinte homorú. Ezeknél az eseteknél gyakori az erős fájdalom, ami kifejezetten a megbetegedett ágyéki területre koncentrálódik.

Diagnosztika. Mit lát az orvos a röntgenen?

A Scheuermann-kór egyik biztos összetevője a csigolyák zárólemezének károsodott növekedése. (A zárólemez vagy epiphysis, a csigolyák csontos-porcos összetételű határfelülete, ami a merev csontszövet és a rugalmas porckorong között található.) A károsodott csigolya szélei előre felé összetartanak, így a csigolyatest trapéz alakúvá válik. Diagnosztikai értékű radiológiai tünet az úgynevezett Schmorl csomó, ami a másodlagos csontosodás során alakulnak ki. A betegség egy vagy több, sőt akár tíz csigolyát is érinthet, de súlyossága sok egyéb tényezőtől is függ. Minél fiatalabb korban kezdődik el ugyanis a betegség, annál nagyobb a deformálódás lehetősége.

A kórfolyamatok következménye a csigolya közti rések röntgen képen is látható beszűkülése. A porckorongok terheltsége csökkenti hidratáltságukat, ami hosszú távon magasságuk csökkenésével jár.

Mi az a Risser jel?

A Risser jel a csontozat érettségéről ad felvilágosítást. A csontozat érettsége nem esik pontosan egybe a biológiai életkorral. A csípőlapát röntgenképe alapján Risser 0-5-ös stádiumot különítenek el az orvosok. Risser 0: a még fejlődésben lévő csont és Risser 5-nél már befejeződött a csontérés, ilyenkor már nem kell számítani magasság növekedésre.

Tünetek

Az évek során a flexit órákon részt vett több száz Scheuermann-kóros gyermeket látva lehetőségünk nyílt a fizikai tünetek alapos megfigyelésére. A most következő szemmel látható jelek igen gyakran előfordultak a tanítványaink körében.

Feszes izmok és ízületi kötöttségek

A Scheuermann-kór egyik legnagyobb problémája a test-szerte jelentkező feszes izomzat. Ezeknek a kötöttségeknek a hatására a gyermek állandóan úgy érzi magát, mintha gúzsba lenne kötve, vagy mintha egy számmal kisebb ruhába lenne belepréselve, ami kényelmetlen és akadályozza őt a mozgásban. Ha rövid időre képes is kihúzni magát (autoelongáció), a feszes izomzat miatt nem várható el tőle, hogy ezt a helyzetet hosszú távon fenntartsa.

Testünket alap esetben (akár ülünk, akár állunk) a gravitációs erővel szemben kell megtartanunk. Egyes izmok ehhez megfeszülnek, a többi viszont ellazul, és ezáltal segíti a megfeszülő izmok munkáját. Ha valaki nem képes tejesen ellazítani bizonyos izmait, vagy az izmok zsugorodnak, akkor azok akadályként fognak megjelenni a mozgás-szervrendszerben. Az éppen dolgozó izmoknak még a feszes izmok ellenállását is le kell győzniük, nem csak a gravitációt. Nincs az az izomerő, ami ezt hosszú távon bírná, emiatt kialakul egy kóros kényszertartás. A feszes, megrövidült izmokat nyújtással kell kezelni, hogy az egyensúly helyre billenjen. Helyes testtartás csak a kötöttségek megszüntetése után várható el.

Mely izmok rövidülnek meg különösen a Scheuermann-kórnál:

• a combhajlítók (Hamstring)
• a vádli és az Achillesz ín
• a mellizmok és a karhajlító ( mm.pectorales, m.biceps brachii)
• a bordaközi izmok
• a mély hátizmok (pl. musculi rotatores)

Egyéb, (nem minden esetben) előforduló tünetek:

• A törzstől elálló lapockák, előre eső vállak és fokozottan elgörbült kulcscsontok (főleg a háti típusú Scheuermann-nál jelentkezik; ebben az esetben különösen feszesek a mellizmok)
• Hordó alakú mellkas (főleg erős, sportoló fiúknál látványos, ahol megnő ugyan a tüdőkapacitás, és ezzel együtt a mellkastérfogat, de a bordakosár alakja megváltozik)
• Előrebillenő medence (a gyermek kinyomja a hasát és a fenekét)
• Előreálló fejtartás (feszes nyakizmok)
• Fejletlen vádli és lábszár izomzat: „pálcika” láb
• Lúdtalp

Mozgás során jelentkező tünetek, melyeket a feszes izmok és kötött ízületek okoznak:

• A gyermek előre hajolva nem éri el a talajt (feszül hátul a térdhajlata)
• Nem képes guggolásban stabilan letenni a sarkát (kötött csípő és boka esetében)
• Terpesz-ülésben nem képes egyenes háttal megtartani magát és az ülőgumójára ülni, ezért a keresztcsontjára terhel (feszes Hamstring és csípő körüli izomzat), esetleg hátra támaszkodik
  
• Testnevelés órai teljesítményromlás, ami a hajlékonyság hiányával magyarázható: pl. a fekvőtámaszt szabálytalanul tartja meg („lógatja” a hasát), hason-fekvésben nehezen homorít stb.
• A „röpléptű” járás. Leginkább magas fiúkra jellemző (de nem csak a Scheuermann-kórra korlátozódik) ez a járáskép. Az alsó végtag feszessége következtében a lépések gördülő fázisa lerövidül, az így közlekedő fiatal minden lépésnél túlságosan hamar felemeli a talajról a sarkát. Mivel súlypontja az átlagosnál magasabbra emelkedik el a földtől, ezért járása hasonlít a mintha szökkenéshez. A jelenség különösen sietős tempó esetében válik látványossá.

Speciális, bőrön jelentkező tünetek:

A bőrfelületen jelentkező tünetek a legkönnyebben felfedezhető jelenségek, mégis gyakran háttérbe szorulnak.

• Fokozott pigmentáció a bőrön. Ezt a szemmel látható tünetet a gyakori széken ülés okozza. Mivel a gyermek mindig ugyanazon a ponton támasztja neki a hátát a szék támlájának (egy-két csigolya tövisnyúlványánál), ezért ott a bőr védekező-mechanizmusaként fokozódik a pigment termelés, és a terület valamivel barnább lesz, mint máshol.
• Stria-k; a terhességi csíkokhoz hasonló vonalak a bőr alatti kötőszövetben, melyek a hirtelen növekedés következményei. Scheuermann-kór esetében a gerincre merőleges, egymással párhuzamos csíkok. Amikor még frissek, akkor piros színűek, később fehérré válnak. Idáig kizárólag magas fiúknál figyeltük meg a jelenséget.

Panaszok: mire panaszkodik a gyermek?

• Fáradékonyság, fokozott alvás-igény
• Fájdalmak:
  A fájdalmak különösen hosszas ülés, vagy állás után jelentkeznek (tehát a mozgáshiány miatt). Előfordul még a terhelésre jelentkező fájdalom is. A fájdalom megléte nem feltétlenül van összefüggésben a kyphosi mértékével vagy a röntgen látható elváltozással.

Tipikus fájdalmak:

• A háti típusú Scheuermannál a kyphosist kompenzáló fokozott lordosis területén a gerinc menti izmok állandó, fokozott tónusban vannak, a szalagok tartósan megfeszülnek, ami derékfájdalom forrása lehet.
• Az ágyéki típus esetében az érintett csigolyák területén jelentkezhet az intenzív derékfájdalom.
• Jellegzetes a két lapocka közti régió izomfájdalma, és a vállak fájdalma
• Előfordul a betegséggel érintett csigolyák nyomásérzékenysége, melyek fizikai aktivitásra fokozódnak, és pihenéssel enyhülnek. Ezen típusú panaszok a növekedés befejeztével többnyire elmúlnak.
• Előfordulhat még nyakfájdalom vagy következményes fejfájás is.
  

A Scheuermann-kór kórlefolyása

A kórkép lefolyása három elkülöníthető szakaszból áll.

I. A kezdeti v. megelőző szakaszban (akár már 6 évesen, de inkább 8-11 éves korban) hanyag-tartást észlelünk, de a gerinc még mozgékony, ezért a gyermek képes korrigálni a tartását. Gyakran már ilyenkor megjelenik a feszes izomzat (pl.: a gyermek nyújtott térddel előrehajolva már nem éri el a talajt.) A kötöttségek rögzülését célszerű megelőzni, ezért prevenciós céllal gyógytorna ajánlott. Ebben a fázisban a röntgenképen még nem látható elváltozás, ezért sajnos előfordulhat, hogy hanyag-tartásként, vagy gerincferdülésként kezdik kezelni a későbbi Scheuermann-kórt!

II. A betegség ténylegesen zajló időszaka a florid szakasz. 10-12 éves kortól a csontos érés befejeztéig tart (a másodlagos csontosodási magvak 23-25 éves korra csontosodnak el). Ebben a fázisban már van röntgenképen látható elváltozás. Jellemző, hogy test-szerte kötöttségeket (kontraktúrákat) észlelünk. Aktív fizioterápia, elsősorban gyógytorna szükséges, melynek során előtérbe kell helyezni a vázizomzat nyújtást és a gerinc mobilizálását! Indokolt esetben az orvos fűzőt javasolhat, ami tehermentesíti a csigolyákat, ezzel megóvva azokat a további károsodásoktól.

III. Post-Scheuermann: ez a szakasz a csontosodás lezárulta után végéig kíséri az egyén életét. Ebben a fázisban már nem kell tartanunk a csontozat alakjának megváltozásától, ezért a fűző viselése sem indokolt. A lezajlott Scheuermann-kór következtében megnő a lumbágó és a porckorong sérv kockázata. Gyakori jelenség a hát- és derékfájdalmakkal való együttélés, már egészen fiatal felnőtt korban. Ennek elkerülése érdekében nagyon fontos az izomzat karbantartása, nyújtása. Ezáltal még felnőtt korban is javítható a testtartás, és egy fájdalommentes fizikai állapot, jobb életminőség hozható létre.

Kinél kell gyanakodni Scheuermann-kórra?

A Scheuermann-kórt kezdeti stádiumban nehéz elkülöníteni a hanyag-tartástól. Annak ellenére, hogy a betegség pontos kialakulása egyelőre még ismeretlen, annyit azért tudunk róla, hogy öröklődik. Tehát, ha a családban már valakinél előfordult a betegség, akkor kell vele számolni. A túlterheltség és a hirtelen növekedés további rizikó faktornak számítanak.

Gerincferdülésem van?

A Scheuermann betegek nagy része enyhe funkcionális, oldalirányú görbülettel rendelkezik, ami sok esetben eltereli a fizioterápiás kezelésben, vagy akár a diagnózisalkotásban a hangsúlyt a scoliosisra. Ha a Scheuermann-kór beigazolódott, akkor első sorban nem a gerincferdülést, hanem a kötöttségeket kell kezelni.

Gyakran előfordul, hogy gyógytornára/gyógytestnevelésre járó gyermek abban a tudatban él, hogy neki gerincferdülése van, pedig az orvosi papírján a Sheuermann-kór diagnózisa van. Ebből is látszik, hogy a köztudatban a különböző gerincbetegségek összemosódnak.

Mi az a Cobb fok?

A görbületek mértékét Cobb fokban szokás megadni. Az egészséges (fiziológiás) kyphosis 20- és 40 fok közé esik. Egy 45-50 fokos háti kyphosis már fokozottnak tekinthető. A fiziológiás lordosis 30-50 fokos. A nyílirányú görbületek mértékét egyébként alkati tényezők is befolyásolják. Oldalirányban viszont a legminimálisabb elhajlás vagy rögzült elcsavarodás is kórosnak számít.

A Scheuermann-kór terápiája

Mozgásterápia

A Scheuermann-kór az ismert gyógyszerek egyikével sem gyógyítható. Egyes orvosok javasolják a fejlődésben lévő csontozat érdekében a D-vitamin és a kalcium fogyasztását. Abban viszont minden szakember egyetért, hogy a gyermekek fizikuma és testtartása mozgásterápiával javítható.

A Flexit Egyesület kiemelt feladata a Scheuermann-kór kezelése. A flexit mozgásanyaga kifejezetten a Scheuermann-kór során jelentkező kötöttségek (kontraktúrák) oldására lett kifejlesztve. A flexit mozgásterápia a megrövidült izmok kezelésével teremti meg a helyes testtartás feltételeit. A komplex nyújtó gyakorlatok oldják a feszültségeket és képesek csökkenteni a fájdalmakat. A kitartott pozíciók többfunkciósak. Egy megtartott gerinc-csavarás során például a törzs jobb oldalán húzódó külső ferde hasizom nyúlik, miközben a bal oldali összehúzódik; ezért a gyakorlat egyszerre nyújtó, és erősítő hatást is kifejt.

A flexit módszer kidolgozói maguk is érintettek a gerincbetegségben.  Saját megélt tapasztalataikra támaszkodnak a kezelések során.

Kinek kell fűzőt hordania?

A fűző viselésének szükségességéről minden esetben a szakorvos dönt. Abban az esetben javasolja, ha kontroll vizsgálatok során folyamatosan romló röntgen-képet tapasztal. Ilyenkor a fűző használatával megállítható ez a negatív folyamat. Az időben szükséges beavatkozás miatt javasolt az orvossal együttműködve az előírt kontrollokon félévente megjelenni!

Le kell szögezni, hogy a fűző és a torna nem egymást helyettesítő terápiák! Sajnos rendszeresen sportoló és a gyógytornát is lelkiismeretesen gyakorló gyermek is kaphat fűzőt, abban az esetben, ha a betegségének súlyossága, és a csigolyák romlása megköveteli azt. A fűző viselése pedig egyáltalán nem jelenti a torna „megúszását”. A fűző a gerincet tartja és tehermentesíti egy passzív helyzetben, és védi a csigolyákat az alakváltozástól. A torna ezzel szemben az izomzatot teszi képessé a helyes működésre. A két terápia így kiegészíti egymást.

Flexit a mindennapokban

Kell-e mostantól minden nap tornáznom otthon?

A Flexit Egyesületnél 90 perces intenzív flexit órák vannak a serdülő korosztály számára. Scheuermann-kór esetében általában heti 2 ilyen foglalkozáson való részvételt javasolunk, ami gyakorlatilag egy héten 3 órányi terápiát jelent szakember felügyelete mellett. A flexit foglalkozások között pihenő időre van szüksége az izomzatnak, ami segíti a regenerálódást.

Az otthoni tornázással kapcsolatban különböző kérdések merülnek fel. Elsajátította-e a gyermek megfelelően a gyakorlatokat, vagy valami egészen mást csinál, aminek nincs meg a várt hatása. Nem várható el egyik szülőtől sem (kivéve persze, ha véletlenül gyógytornász, vagy gyógytestnevelő), hogy képes legyen megállapítani, hogy a feladatot a gyermek helyesen hajtja-e végre. A kivitelezés helyességének eldöntése, és az esetleges hibák feltárása nem a szülő, hanem a szakember felelőssége. A hibásan végzett mozgások pedig sajnos rögzülnek, amiről később már nagyon nehéz leszoktatni a gyermeket.

További felmerülő kérdés, hogy vajon érdemes-e  felerősíteni a betegség-tudatot, és a mindennapos tornával még egy plusz terhet akasztanunk az amúgy is túlhajszolt kamasz nyakába.

A fent leírtak alapján a mindennapos otthoni tornát nem szoktuk javasolni. Mire figyelhetünk mégis otthon? Korábban divat volt a hason-fekvést javasolni a Scheuermann-kór esetében, de ez nem feltétlenül előnyös minden gyermek számára. Van, akinek kifejezetten a hason-fekvéstől, vagy az onnan felkeléskor fájdul meg a háta. Ehelyett inkább a terpesz-ülést, vagy a fél-terpeszt a földön szoktuk javasolni pl. házi feladat írás, vagy filmnézés közben. Érdemes mindezt egy fal, vagy az ágy előtt kivitelezni, hogy a gyermek megtámaszthassa a hátát, és hosszasan benne tudjon maradni a helyzetben. Mivel a Scheuermann-kórnál fokozottan megrövidülnek a comb hátsó felszínét alkotó combhajlító izmok (Hamstring), ezért ezeknek a nyújtására fokozott figyelmet kell fordítanunk. A terpesz-ülés kiválóan alkalmas ezeknek az izmoknak a megnyújtására. Gyakorlás hatására a helyzet idővel már kényelmes lesz, és bele tud épülni a napi rutinba.

További otthoni szabadidős javasolt pozíció a térdelő-ülés, más néven sarokülés, ami a boka kötöttségeit hivatott oldani.

Hogyan sportoljunk Scheuermann-kórral?

Az, hogy valakiről megállapították, hogy érintet a Scheuermann-kórral egyáltalán nem azt jelenti, hogy le kellene mondania a mozgásról. Sőt! Kifejezetten ajánlott a terápiás mozgásformák beépítése az életvitelbe a fizikai állapot javítása céljából.

A testnevelés órán

Idejét múlta az az elgondolás, miszerint: akinek Scheuermann-kórja van, azt fel kellene menteni a testnevelés óra alól. Korábban óva intették a gerinc-problémás gyermekeket a hosszú futástól és a bukfencezéstől is. A valóság az, hogy a testnevelés óra egyáltalán nem egy bizonyos mozgás hosszas és állandó gyakoroltatásáról szól. A testnevelés célja sokkal inkább a különböző mozgások bemutatása, kipróbáltatása és legfőképpen a mozgás és a sport megszerettetése a fiatalokkal.

Visszatérve a bukfencezés példájához. Ha valaki fokozott háti kyphosis-al mindennap sorozatosan bukfenceket csinálna, és egyáltalán nem végezne kompenzáló gyakorlatot, akkor az elképzelhető, hogy növelné a görbületét. (pl.: a labdán háton fekvés intenzíven homorítja a hátat, ezáltal kiválóan képes ellensúlyozni a bukfenc hatását.) A testnevelő tanár csak az év egy adott időszakában -az osztályozás előtt- gyakoroltatja a bukfencet, és utána áttér más feladatokra, tehát a diákok gerincét nem érheti olyan hosszan ez a hatás, hogy az bármiféle kárt okozhasson. Másrészről nem igazán létezik olyan gyakorlata a világon, ami a kizárólag káros lenne. Ha vannak is negatív hatásai egy-egy mozgásnak, akkor is eltörpülnek a hasznosak mellett. A bukfenc megtanulása nagymértékben hozzájárul a gyermek idegrendszerének a fejlődéséhez, a mozgáskultúrája színesedéséhez, ami végső soron a tanulási eredmények javulásában is megmutatkozik.

Hasonlóakat mondhatunk el a futásról is. A futás során fokozódik ugyan a gerinc rázkódása, de a futás nélkülözhetetlen eszköze az állóképesség edzésének. A testnevelés órai futás hozzájárul a szív, az érrendszer, és a légző-szervrendszer egészséges fejlődéséhez. Ha megtiltanánk a gerincproblémás gyermekeknek, hogy fussanak, azzal több kárt okoznánk, mint hasznot.

Mindazonáltal a testnevelő tanárt szükséges tájékoztatni, ha a Scheuermann-kór diagnózisa kiderül! Jobb, ha ő is tisztában van vele, hogy ha például a gyermek előre hajolva nem éri el a földet, nem tudja kinyújtani a térdét, vagy mondjuk nem képes magát szabályosan megtartani fekvőtámaszban, annak nem az edzetlenség vagy a lustaság az oka, hanem bizony a Scheuermann-kór miatt kialakult izom-feszesség! Különösen fontos, hogy ha a diák fájdalmat észlel, akkor azt jelezhesse a testnevelő felé!

A testnevelés órán való részvétel pedig egyáltalán nem zárja ki a gyógytestnevelést, vagy a flexit mozgásterápia végzését.

Az úszástól kiegyenesedik a hátam?

Az úszás kétség kívül sok mindenre jó (remekül alkalmas például állóképesség-fejlesztésre), de önmagában nem old meg minden gerincproblémát. Az ember egy szárazföldi élőlény. A vízben érvényesülő  felhajtó erő miatt a törzsünket nem kell függőlegesben tartanunk úgy, mint a szárazon. Éppen ezért pont a törzs tartó-izomzatára (mély hátizmok) nincs nagy szükség, tehát ezeket az izmokat nem is igazán használjuk az úszás során. A vízben való haladás természetesen nagy erőt kíván, de azt a felületesebb izmok ellátják.

„Féloldalas” sportok

Ide tartozik többek között a tenisz, a tollaslabda, az asztalitenisz, a vívás és a kenu. Amennyiben valaki már korábban is űzte valamelyik sportágat, szereti, és sikeres benne, abban az esetben szinte soha nem szoktuk javasolni, hogy a gerincproblémája miatt hagyja azt abba. Ha viszont valaki már tudja magáról, hogy Scheuermann-kóros, ennek megfelelően flexit mozgásterápiát is végez, és kiegészítő sportágat keres, abban az esetben azt javasoljuk, hogy ne a „féloldalas” sportágak közül válasszon magának.

Milyen mozgásformák ajánlottak Scheuermann-kór esetében?

A manapság elérhető sportok és mozgásformák palettája egyre szélesebb. Általában javasolt, hogy a teljes testet átmozgató sportokat érdemes előnyben részesíteni. Pozitív, ha az oktató hangsúlyt fektet az edzés vagy gyakorlás utáni nyújtásra is. Szerencsés, ha a mozgás nem feltétlenül verseny, hanem szabadidősport formájában űzhető.

Mozgásformák a Flexit Egyesület ajánlásával:

• Tánc. Széles körben elérhető, egyéni, vagy társas mozgás. Minden stílusában hozzájárul a magas szintű mozgáskultúra kialakításához
• önvédelmi- és küzdősportok (judo, karate…)
• természetjárás, barlangászat, falmászás
  
• jóga és pilates